Nem tudom
január 22, 2011
Hónapok óta nem írtam semmit, ideje valamit idefirkantani. Persze a minőség a mennyiség előtt – de a vizsgaidőszak szétszedte az agyam. Legyen egy napi rutin, ami senkit sem érdekel.
Felkeltem ma reggel. Khm, 13.15-kor. Bizony, hosszú volt az éjszaka. Egy kis szociológia, egy kis Szabó Kimmel Tamás, egy kis szociológia, egy kis Mick Jagger, elalvás előtt pedig egy kis szociológia. Szóval felébredtem, összedobtam egy tejeskávét, két cukor, mikró, 20 másodperc. Kivettem, tettem bele két kanál cukrot. Aztán rájöttem, hogy nem csak hideg, hanem túl édes is lett. Good morning sunshine!
“Társadalmi reprodukció: a kulturális tőke a magas státuszú családból érkező diákok számára kamatozik a legtöbbet, míg az alacsony státuszú családi háttérrel rendelkezők számára a legkevesebbet.” Hát basszák meg.
Isteni brassóit sütöttem. Aztán tanultam, szociológiát. Aztán megnéztem egy rész Boardwalk Empire-t (Gengszterkorzó, kurvajó!). Aztán tanultam. Jóban Rosszban. Barátok Közt. Én sokmindent tolerálok, például megjelenő Jézuskép a JR-ban, ez tényleg hardcore, na de amikor a BK-ben Magdi anyus szelleme nézte ahogy Géza és a nője a kanapén enyelegnek, na az nekem is sok volt! Lekvároskenyér. Olyan ez a szociológia, hogy van egy fogalom, amit kimondani sem tudok, és miután elolvasom a 25 soros definícióját, még mindig nem értem. Elegem van lefekszem. Gyertya, zene, jó éjt. Megyek randizni az álombarátaimmal. 2.02 puszi.
Ígérem, nem írok több ilyen bejegyzést, mert ez valóban szar.
