ááá

Olyan beteg vagyok, hogy legszívesebben tampont dugnék az orromba. Leszakad az agyam is, úgy nézek ki, mint aki egy hete bőg. Ha lennének szomszédaink, átjönnének panaszkodni, hogy hangosan tüsszentek. De hősiesen járok iskolába (azaz igyekszem).
Anya polcán rábukkantam egy jó kis könyvre: Jackie Collins – Csak rock. Tipikus amerikai álomról szóló kis sztori, egész jó. Időközben elolvastam Dan Brown A megtévesztés foka című könyvét is, hááát… Nem rossz.
Voltam hétvégén Vuki szalagavatóján (gyönyörű voltál te lááány! de annyi eszem nem volt, hogy lefényképezzelek). Mindjárt péntek, azaz Zsuzsiék szalagavatója, és szomorúan kell ráeszmélnem, hogy az enyém is mindjárt itt van.
Szombat – pankráció. Hát nem egészen erre számítottam. Volt 1-2 jó zenekar, de nem nagy szám. Imádtam Bundás maciját (ez így viccesen hangzik), a srácot (nem írok nevet mert lehet, hogy ez kínos neki), aki minden lányt megkérdezett:
-Niki, smárolsz velem?
-Nem.
-Miyu, smárolsz velem?
-Nem.
-Edit, smárolsz velem?
Nem tudom, hogy végül talált-e vállalkozót.
Volt süllőmetál, KETTŐ, sanctus dominus, forum romanum, circus maximus, PANDAPUSZI.
Ez megint ilyen értelmetlen címszavas lett.
Sebaj.

MEGŐRÜLÖK Jared Leto hangjától, megőrülök. Tényleg. Pénteken lesz egy film a viasaton amiben szerepel, és én nem leszek otthon. Ah.

Nézzük csak, hogy is van ez a téliszünet?

hat kiló házit kaptunk, persze hozzá se kezdtem. Tételkidolgozás, verselemzés… őszintén szólva fogalmam sincs mi volt feladva, de olyan nincs, hogy szünetre menjünk ilyesmi nélkül. Hogy telnek az ünnepek? Érdekesen. Egyik nap leesik hat tonna hó, két nap múlva mind eltűnik, szenteste napján pedig pólóban rohangálunk kint. Mi ez? Nem csinálok semmit, csak itthon ülök, tv-zek, filmeket töltök le, és rákattanok egy anime sorozatra.
Térjünk csak ki először a filmre. Nagy rajongója vagyok Stieg Larsson Millenium trilógiájának. Mindenki megkérdezi, honnan ismerem. Most akkor elmondom. Anya olvasta ezeket a könyveket, mivel Olaszországban nagyobb népszerűségnek örvendtek mint itthon. Amikor nála voltam nyáron, meg is jelent az első film: A tetovált lány – Uomini che odiano le donne (Férfiak akik utálják a nőket). Nem tetszett a plakát. Lisbeth Salander arcától a fekete rúzsával és a szegecses nyakörvével valahogy kirázott a hideg.

De azt kell mondjam, fantasztikus film volt! Itthon, miután túlestem a sikeres olasz vizsgámon, anyától meg is kaptam a könyvet, ami alapján készült. Izgalmas volt, még úgy is, hogy már tudtam, ki a gyilkos. Ugyanígy izgultam végig a második, majd a harmadik kötetet is. (Robi szerint nem tudom beosztani a könyveimet, sajna igaza van.) Amikor megtaláltam a második filmet a neten, hetekig próbáltam letölteni, és tegnap végre sikerült!

Majdnem elsírtam magam a gyönyörűségtől, mire kicsomagolta mind a 23 részletet, és el is indult… De a film… Borzasztóan jól megcsinálták, tényleg, de nagyon össze volt sűrítve. A második rész sokkal pörgősebb volt, mint az első, és hát nem igazán lett érthető az adaptáció. Szerintem, ha valaki nem olvasta a könyvet, meg sem érti magát a sztorit. Pedig a könyvek közül egyértelműen a második volt a legjobb. Főleg, hogy olyan befejezése volt, hogy csuklóig lerágtam a körmeimet mire megjelent a harmadik rész. Azért a harmadik filmre is kíváncsi vagyok. Lisbeth egy állat.

Aztán itt az anime sorozat. Nana a címe. Két lányról szól, mindkettőjüket Nanának hívják. Az egyik lány minden álma, hogy híres énekesnő legyen (egyébként a karakter hasonlít Lisbethre, nem csak a külseje miatt), a másik pedig az igaz szerelmet keresi. Kedves kis történet.

Eddig így telik a téliszünetem.
Továbbá belekezdtem még az új Dan Brown könyvbe (Az elveszett jelkép) ami fantasztikus, de a probléma ugyanaz: nem tudom beosztani. Egyszerre elolvastam 150 oldalt (egyszerűen imádom), aztán letette. Azóta a kezembe se merem venni, mert lehet le se tenném amíg a végére nem érnék.

A magyar borító nem így néz ki, az nem is tetszik

Hogy mi lesz szilveszterkor? Ki tudja.
Azt hiszem ennyi az agymenésem, csak gondoltam adok magamról valami életjelet.

na mi legyen, na mi legyen?

Itt ülök először a gép előtt azzal, hogy írni kéne valamit a blogomba. Verset írni nem tudok, pedig az menő mostanában. De nem is szeretem a verseket. Nem arról van szó, hogy nem szeretem az irodalmat, egyszerűen a verseket nem. Inkább a novellák és a regnyek.. Meg ilyesmi. Jut eszembe! Na ki talája ki, mit vettem ma!? Na, na!? Mindenki tudja úgyis. Stieg Larsson – A kártyavár összedőlt. Napok óta hisztizek ezért a könyvért, pontosabban hetek óta, mióta elolvstam a második kötetet. Már szétvetett az izgalom, olyannyira, hogy a Dan Brown is becsúszott (A digitális erőd, XY tanár úr szerint Digitális szerelem, vagy ki tudja milyen szerelmesregényt olvas az órámon). Remegve jártam az Alexandrákat (oda volt könyvutalványom), hogy mikor jelenik már meg!? De soha nem tudtak semmi mondani. Csak “nézzen be jövő héten”, “csütörtökön kapunk árút”, éljenek a körültekintő eladók. Csak mosolyogni tudnak (jobb esetben). Szóval csak benéztem az Alexandrába, hogy hááátha… Erre mi fogad!? A kirakatban egy hatalmas plakát Lisbeth Salander combjáról! Rohantam be mint egy elmebeteg, felkaptam az elsőt, anélkül, hogy megnéztem volna, és mentem is fizetni. Olyan elégedett vigyorral léptem ki, szerencse, hogy nem látta senki. Szóval most örül a fejem az új könyvemnek. Csak elkezdeni nem merem, félek, hogy utána nem tudom letenni. Azt akarom, hogy sokáig tartson, de úgyis csak pár napig fog, ahogy magamat ismerem.

Milyen nap is van ma? Az én egyik kedvenc lánypandám szülinapja! 18 éves lett! Nagykorú pandalány =)
Boldog szülinapot Kinga!

Unatkozok. Tegnap ragyogóan beleoktrojáltam magam az Erkel-bálos ruhámba. Meglepve tapasztaltam, hogy sokkal jobban áll, mint nyáron. Pedig féltem, hogy nem férek bele, vagy ilyesmi. Csinik leszünk, ez a mi végzős bálunk. Igaz kísérőm nincs. De mindegy.

Mindjárt Mikulás. Mit meg nem adnék most egy kis csokiért. Most. Nem vasárnap. Az soká van. Nekem most kell csoki. Sok-sok csoki. Mindjárt karácsony. Mindjárt szilveszter. Te jó ég mi vár ránk decemberben! Félek.

Hatalmas tévhit az angyalpandákról: NEM HALOTTAK! Marhára nem halottak! Erik és Mafi, ki lesztek nyírva, akkor aztán nézhetitek az angyalpandákat. Az angyalpandák nem halottak, egyszerűen angyaliak. Mert pandák. Minden panda angyali. Aki nem tudná, miről van szó:

Az a szar a semmittevésben, hogy nem tudod, mikor végzel.

két órát aludni és meginni egy liter kávét nem is olyan borzalmas

teljesen túléhető, tényleg! voltak kritikus pillanatok, de összességében jól bírom az önpusztítást.
el akartam menni ma az Alexandrába lyukas órában venni egy könyvet. ki volt írva, hogy rögtön jövök. a pasi bentvolt, gondolom ő volt az eladó. telefonált. kijött, ott is telefonált. gondoltam várok, ráérek, telefonáltam én is. azaz Erik felhívott. köszönöm hogy tartottad bennem a lelket! de miután 25 percet álltam a bolt előtt arra várva, hogy beengedjenek… de mégis miezmár. mondjuk legalább nem csak álltam hanem volt kinek szidnom az Alexandrát. az eladó úr beengedhetett volna, úgyis csak fel-alá mászkált telefonálva a boltban. én csak egy könyvet akartam. eldöntöttem hirtelen, hogy veszek egy könyvet, és elindultam a könyvesboltba. erre nem engednek be! micsoda dolog ez. így tönkretenni a napomat! teljesen beleéltem magam, hogy lesz egy új könyvem, errefel nem lett! a piszok. úgy gondoltam, miután veszek egy könyvet, elmegyek ebédelni. de mivel nem jutottam be  a boltba, nem volt időm elmenni ebédelni se! még át is fagytam. az a telefonos pasi nem is gondolt rá, hogy szegény gimnazista lány kint áll majd’ fél órát, éhesen a hidegben, egy új könyvre vágyva. kegyetlen világot élünk.