itt akarok most lenni

pizza pizza pizza

FOOD 4U

Életem legfantasztikusabb bulija… Soha, SOHA nem éreztem magam még ilyen jól! Nem is tudom hol kezdjem.
Eleinte kicsit féltem, hogy nem lesz olyan jó, hiszen alig ismertem a csapattársaimat. Féltem, hogy nem fognak befogadni. Hiszen ők mind osztálytársak. Utólag kiderült, hogy nekik is kétségeik voltak velem kapcsolatban. De mindez fölösleges volt.
Kicsit unalmasan indult az utunk, autóval Ferihegyre. A reptéren rettenetesen izgultunk, a sok kínos, szinte nevetséges biztonsági intézkedés miatt. A repülőút nagyon jó volt. Leszállás előtt csodás látvány fogadott minket: Velence felülről. Volt, aki bele is könnyezett. Fantasztikus érzés volt érezni az arcunkon a párás levegőt, ahogy kiléptünk a repülőgép ajtaján. A reptéren ott várt minket az egyik legcsodálatosabb ember, akit megismertünk utunk során: Cristian, a magyar származású csoportvezető. Iszonyat odaadó és igyekvő ember, és nagyon kedves. Talán ő hiányzik nekem és nekünk a legjobban. Amikor megszámolt minket, amikor mondta hogy “magyarok!”
Kezdtünk megismerkedni az orosházi csapattal is.
Odaértünk Jesoloba, az első szállásunkra. Gyönyörű hely! Ahogy kinéztünk az ablakon, a tenger csodás látványa tárult elénk. A levegő is nagyon kellemes volt.  Reggelizni azt látva hogy kel fel a nap a tengeren… Leírhatatlan! Első napon egy kis sorversenyünk volt, délután pedig köszöntő beszéd és koccintás, majd bemutató híres szakácsok által. Na meg volt egy kis fürdés a tengerben. Este én sajnos túl fáradt voltam, hogy lemenjek a diszkóba, de így utólag már bánom.
Vasárnap borkóstolón voltunk, Olaszország egyik legrégebbi borkészítő iskolájában Treviso közelében. Délután egy előadás a globális problémákról, azt hittem unalmas lesz de végülis nem volt rossz.  Na de az este! Az… Haláli volt! Diszkóba mentünk (igen diszkóba) pár vodkaredbull, baileys és a hangulat meg volt alapozva. Megismerkedünk a legjobb arc olaszokkal, Szicíliából jöttek. Hamarosan érkeznek a velük készült közös képek is!  Vito, Salvatore, Giovanni, Gianni, Simone. Később amikor ők már elmentek, akkor a szomszéd Norvégokkal haverkodtunk össze, Carolina, Beneg és Johs. 5 óra körül ágyba is kerültünk, aztán fél hétkor jöhetett az ébresztő.
Hétfő: Velence. Őszintén szólva nekem nem tetszett. Voltam már ott, de most nem volt szép. Rengeteg turista, iszonyatos tömeg, és nem is annyira szép. Na de nem baj, elvoltunk. Este discoteca! Ismét az olasz delegációval iszogattunk táncoltunk, nagyon jó kis buli volt, tényleg. Azt hiszem ez volt a legjobb este! Ittunk már mindent mert a bárban minden elfogyott. Végtelenségig tartó buli az olaszokkal…
Kedden egész napos buszozás Rómába, 8 óra, de túlélhető volt. A szállásunk ismét csodaszép volt, egy katolikus kollégium azt hiszem, bár nem vagyok benne biztos. Gyönyörű tényleg! A vacsora… le kell írnom! A csajokkal (Inez, Sarah, Andy, Brigitte, és én azaz Cristina) egyenként tartottunk egy-egy rövid beszédet arról, hogy mennyire boldogok vagyunk, hogy így összebarátkoztunk, és enneka  barátságnak nem szabad megszakadnia. Minden koccintásnál ittunk, elfogyott a saját borunk, és még két másik asztalról is elkunyeráltuk a bort! A hangulatunk már megvolt a római sétához. Csodaszép város. Meghívtunk pár embert aznap este a szobánkba, jöttek a már ismert olasz barátaink, aztán érkeztek a luxemburgiak: Rui (a kedvencünk, portugál származású), David, Pit és Frank. Hoztak egy kis sört is. Utánuk jöttek a portugálok. Miguel, Rúben, és Paul. Paul készített velünk egy interjút is. Ez is egy jó este volt, dehát melyik nem? A kötelező egy órás alvás ismét megvolt!
Szerdán Római városnézés, nem volt rossz, csak fárasztó. Ebédnél próbáltuk enyhíteni sokadnapos féjdalmainkat egy kis borral, azt hiszem sikerült. Nagyon finom fehérbort kaptunk! Este pedig díjkiosztó gála! Mi nem kaptunk díjat, de egyáltalán nem bánjuk, hiszen oda kijutni eleve a nyeremény volt. Itt szeretnék gratulálni az orosházi csapatnak a speciális díj elnyeréséért, továbbá a portugál barátainknak a fődíj és a legötletesebb video díjért!
A gála után állófogadás, finom borokkal és pezsgővel. Busszal vissza a szállásra ééés discoteca!
Nagyon jók voltak a zenék, rengetegen voltak. Fantasztikus este volt ismét! Rengeteget táncoltunk, azóta is izomlázam van. Na és a félmeztelenül táncoló olasz srácok… Húúú! Giovanni, Gianni és Salvatore… GRAZIE!
Összefoglalva… Azt hiszem életem legnagyobb bulija volt ez az egy hét! Minden pillanat fantasztikus volt, nem egyszer visszasírtam már az egészet! Bár visszamehetnék, bár elölről kezdhetnénk.  Az biztos hogy mindent beleadunk, hogy jövőre is sikerüljön!